Farkasbőrben / sorozatkritika #1 /

Sziasztok!
A hosszú kihagyás után úgy döntöttem, hogy visszatérek a kritikaírás világába, ezentúl kissé aktivizálva magam. Sok új könyvvel, filmmel és sorozattal ismerkedtem meg ebben a pár hónapban, és a visszatérésemet megünnepelve egy hatalmast kedvencemet hoztam el nektek.
Mielőtt belekezdenék, ismertetném veletek a blog újdonságait. A bal oldali modul sáv tetején találjátok az "Olvasók♥" című kis négyzetet, ha van kedvetek iratkozzatok fel, ebből is látni fogom, hogy kik azok az emberek, akik rendszeresen visszatérnek az oldalamra, és elolvassák a véleményeimet. :)
Új könyvek, filmek és sorozatok kerültek fel a listámra, amelyekről az elkövetkezendőkben olvashattok itt, ezeket jobb és bal oldalt találhatjátok meg.
Ha egyetértetek a kritikáimmal, vagy éppenséggel teljesen máshogy vélekedtek az adott témáról, írjátok meg nekem bátran.
Akkor fogjunk is hozzá..
Ugye itt a nyár, és mivel fesztiválozni nem tudtam elmenni - jövőre ott fogok tombolni valamelyiken - vannak olyan napjaim, amikor nem megyek sehova, és a négy fal között szívom magam elől a levegőt. Történetünk is egy ilyen napon játszódik. Nem volt új rész egyik általam kedvelt sorozatban sem, így unalmamat elűzve belevágtam valami újba. Nagyon sokan szeretik, így gondoltam, hogy én is meg fogom kedvelni. Maximum abbahagyom, ha mégsem. Hogy megkedveltem-e? Szerelembe estem.

Tartalom:
 

A Teen Wolf főszereplője egy középiskolás srác, Scott, akinek teljesen átlagos, normális élete van (suliba jár, lacrosse-ozik) egészen addig, amíg a lökött haverjával, Stilesszal be nem kommandóznak az éjszaka közepén egy rendőrségi helyszínelésre – ahol aztán megharapja őt egy vérfarkas.
Kategória: Fantasy, Dráma, Kaland, Vígjáték, Romantikus
Eredeti cím: Teen Wolf (Farkasbőrben)

Kritika:
 Az egész bejegyzés SPOILER veszélyes!
A tartalmat elolvasva nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom. Barátnőm már régen említettem nekem, hogy Ő szereti ezt a sorozatot, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy én is elkezdjem.
Az első rész után tudtam, hogy ez nem egy mulandó dolog lesz nálam, s hamar be is igazolódott, mivel egy nap alatt kivégeztem egy évadot. Addig álltam fel a monitor elől, amíg elvégeztem emberi szükségleteimet, ettem, és fürödtem. Teljesen a számítógép elég szögezett, és egészen addig nem engedett, amíg mind a négy évadot végig nem néztem 5 nap alatt. A sorozat mellékhatásai nálam elég erőteljesen jelentkeztek. Gondolok itt azokra az esetekre, amikor élesebbnek gondolom a látásom és a hallásom, nézegetem a körmeimet és várom, hogy hirtelen ápolatlanná és naggyá nőjenek, vagy csak a szemem színét szuggerálom a tükörben, esetleg a fogaimat. Aggodalomra semmi ok, pár nap a Teen Wolf nélkül megoldja ezeket a problémákat.
Térjünk rá a sorozatra.
  Az alapötlete nekem nagyon tetszik. Szeretem a fantasy könyveket, filmeket és szinte mindent, ami a természetfelettivel, megmagyarázhatatlannak foglalkozik. A vérfarkasok is ebbe a témába tartoznak.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ezeket a lényeket mindig félelmetesebbnek képzeltem, mint amivé a főszereplő is alakul. Nem haragszom érte, hogy nem alakították valami horrorisztikus borzalommá, sőt.. imádom, hogy azt tudom mondani egy vérfarkasra, hogy azannya', de szexuális. Ahogy haladunk előre a részekkel, újabb lényekkel ismerkedhetünk meg, köztük az alfa Peter-t, aki valljuk be őszintén, átalakulva nem igazán mondható vonzónak. Nagy, nyurga végtagjai vannak, fekete szőr borítja, nyáladzik, hatalmasak a fogai, és vörösen világít a szeme. Nem szívesen találkoznék vele egy sötét sikátorban, míg a Scott-hoz hasonlókkal... I hope you know what I mean.
Az első évadban teljes mértékben megismerkedhetünk a vérfarkasok világával, hogy milyen túlélni egy ilyen lény okozta harapást, és hogy milyen érzés azzá válni, illetve mi mindent változtat ez meg a környezetünkben.
Miután az első évad utolsó részével végeztem, úgy éreztem, hogy totálisan kész vagyok. Ez életem legizgalmasabb sorozata, ennél jobb már nem is lehet. Aztán elkezdtem a következő részt.

A második évad előtt a rendező egész biztosan azon gondolkozott, hogy valami újat kell nyújtania a sorozat kedvelőinek. A vérfarkasság már nem olyan dolog, amit egy egész évadon keresztül élvezni lehet - dehogynem! - így gondolkozott, míg ki nem gyulladt a feje fölött a kis égő. Megteremtette a kanimát. Szögezzünk le valamit. Jackson egy irtó helyes srác, aki valószínűleg minden lány álma - nem a viselkedése miatt - de kanimává alakulva valahogy elveszti a varázsát. Nem igazán jönnek be a gyík-kígyó emberek, de ízlések és pofonok. Nem csak ez egyetlen meglepetés a sorozat ezen szakaszában.. de nem ám. Az első évadban Derek által lenyakazott Peter visszatér a halálból, méghozzá a mi kis banshee Lydiánk segítségével. Mennyi új történés egyetlen évadban! Még el sem fogadtam, hogy a gonosz nagybácsi meghal és az unokaöcsi lesz az alfa, Lydia, aki időközben Peter harapásától banshee lett máris feltámasztja akaratán kívül az említettet. Aztán ott van még Argent-ék legidősebbike, Gerard, akiről talán páran elhitték, hogy csak egy békés nagypapa, de nem, nem az. Kihasználva a kanima erejét hatalmas szerezNE, de sajnos a mi kis csapatunk keresztülhúzza a számítását. A kanima meghal, - a sokadik próbálkozásra - Jackson valami jobbá alakul, és mindenki boldog. Majdnem mindenki. Stiles még mindig nem tudhatja magáénak a hőn áhított vörös Lydiánkat, de még reménykedhetünk vele együtt.
A második évad záró része után elgondolkoztam, és rádöbbentem, hogy nem, az első évad nem a legizgalmasabb dolog volt, amit valaha láttam. De a második. Az igen! Aztán jött a folytatás.
Ó TE JÓSÁGOS MAGASSÁGOS. Életem legjobb napja volt, amikor végignéztem a harmadik évadot. Mondjuk a darabokra tört szívem, a szétcincált idegrendszerem és a kiszikkadt könnycsatornáim máshogy vélekednek erről.

Scott igaz alfa lesz, Derekről egy csomó új dolgot megtudhatunk, még szerelmeskedni is látjuk, de sajnos pont a legrosszabb személlyel, akit választhatott magának, Lydia megtanulja használni fantasztikus képességeit, Stiles végre megkapja, amire mindig is vágyott: egy olyan lányt, akit szerethet és aki viszont is szereti, de nehogy túlságosan elbízza magát, elég szépen megkínozzák - ezáltal engem is végig kínoztak -, Alisonnal szörnyű dolog történik, és egy csomó új szereplőt kapunk. A vérfarkas ikreket, Aiden-t és Ethan-t, a rókalányt Kirát, a prérifarkaslányt Maliát, a vérfarkasfiút Isaac-et és az egész évad általam legjobban gyűlölt lényét, a Nogitsune-t.
A részek főbb központjában Stiles áll, aminek én rettentően örültem, mert ő a kedvenc szereplőm, DE nem ilyen szereplést akartam tőle kapni. Ő az, akinek nincs szuper ereje, miközben a barátainak mindnek van, mégis kiáll mellettük, és mindenben, de tényleg mindenben segít. Mégis a rendező őt emeli ki, a legsebezhetőbb lelket, és "beleültet" egy szörnyeteget, aki átveszi fölötte az irányítást, és olyan dolgokat műveltet vele, amiket ő önszántából soha nem tenne meg. Minden jó, ha a vége jó, tartja a mondás, s ez erre az évadra is igaz 60%-ban. Stiles körül rendeződnek a dolgok, a Nogitsune meghal. Mindenki fellélegezhetNE, de mégsem. Aiden és Alsion távozik az élők sorából.

Őrjöngtem. Sírtam. Minimum 5 részre tört a szívem. Az idegszálaim cafatokban lógtak. A könnycsatornáim kiapadtak, egy százas zsepit elhasználtam. Így ért véget számomra a 3. évad, és elkönyveltem magamban, hogy na nem, az előző kettő esti mese volt ehhez képest.
Miután összeszedtem magam - dehogy szedtem, rá 2 másodpercre már elkezdtem az új évadot - rákattintottam az új részre. A negyedik évadban egészen biztos vagyok benne, hogy újabb izgalmas, szívszaggató és idegölő részeket tartogat számunkra. Mivel 4 rész van fent, így nem igazán tudok még mit írni róla. Már most ijesztő, jobban mint 3 elődje, vicces, mint mindig - igen, Stiles, rólad beszélek - és imádom, pont úgy, ahogy az összes részét imádtam.

Karakterek - Színészek
Nagyon sok karakter megfordult ebben a sorozatban, de van időm, így megpróbálok mindenkiről írni valamit.
Scott McCall:  Nála jobb főszereplőt nehezen bírok elképzelni. Hiába van természetfeletti képessége, nem öncélúan használja, hanem a barátai megmentésére. Mindent félretesz a szeretteiért cserébe, s ez említésre méltó. Csupa szív, szerethető srác, aki olyan erő birtokába kerül, amelyről még csak álmodni sem mer. Rögtön megszerettem és egyik kedvencemmé vált. Tyler Posey nagyszerű színész, nála jobban senki nem tudná hitelesíteni Scott szerepét a sorozatban. Velem van baj, amiért szerintem fantasztikus, ahogy ordít? Egyszerűen imádom hallgatni, ahogy farkasként üvölt, vagy emberként kiabál/ordít.
Stiles Stilinski: Édes kis szerelmem. Az általam legjobban kedvelt szereplő a Teen Wolf-ban. Vicces, aranyos, őrülj, hülye, abnormális, mégis vannak mély érzései, és rettentően szerethető karakter. Dylan O'Brien a kedvenc színészeim közé tartozik. Fantasztikus, ahogy beleéli magát egy szerepbe, és hitelesen át is adja azt. Imádok minden videót/képet amelyben ő szerepel.
Allison Argent: Erős karakter, aki a női nem néhány képviselőjét meghazudtolva harcol a természetfeletti lények ellen. Az első évadban nagyon szerettem, a másodikban megutáltam, a harmadikban ismét megszerettem és megszakadt a szívem, amikor meghalt. " It's okay. It's perfect." NEM! NAGYON NEM AZ! Crystal Reed szerintem egy nagyon szép és tehetséges színésznő. Csak ismételni tudom magam: Nála jobbat nem találhattak volna Allison alakítására.
Lydia Martin: A kedvenc női főszereplőm a sorozatban. A kezdetekben egy szajhának tartottam, és nagyon nem szerettem, de ahogy a cselekmények haladtak előre, egyre jobban megkedveltem. Jelenleg egyszerűen imádom. A képessége különleges, és hasznos. Holland Roden azon színésznők egyike, aki rettentően aranyos, vicces, szerethető és mindemellett még tehetséges és szép is. Mi kell ennél több? Hogy tud ilyen magam frekvencián sikítani?!
Derek Hale (Tyler Hoechlin): Istenkém, hogy lehet valakinek ilyen karizmatikus megjelenése? Az első perctől kezdve tetszett a karaktere, a tekintélyt parancsoló megjelenései, vagy az őrült percei Stilesszal. Felbecsülhetetlen pillanatok voltak ezek. We love cousin Miguel.
Jackson Whittemore (Colton Haynes): A tipikus egoista bunkó karakter, akit minden néző gyűlöl, de én imádok. Nem tehetek róla, vonzódom az ilyen pasikhoz. A viselkedése undorító, lekezelő, de voltak pillanatok, amikor pár igazi érzelmet is fel lehetett fedezni az arcán. A végén pedig minden helyrejön, a Kanima Jackson meghal, a vérfarkas Jackson pedig feléled, és elköltözik Londonba.
Chris Argent (JR Bourne): Jelenleg ki ne szeretné Allison édesapját? Segít a vérfarkasoknak, mindig ott van, ha szükség van rá. De nem mindig volt ez így. Ki gondolva volna, hogy egyszer segíteni fog Scott-nak, mikor a kocsiból kirángatva a műszerfalra lökte, és egy pisztolyt tartott a szájába? Én biztos nem. De megtörtént. Éljen Mr.Argent.
Stilinski seriff (Linden Ashby): A másik olyan idősebb korú ebben a sorozatban, akit nagyon imádok. Annyi különbséggel, hogy a kezdetektől fogva szimpatizáltam vele. Féltem, hogy soha nem fogják beavatni a természetfeletti világba, de megtörtént, és egész jól fogadta. Nagyon is jól.
Melissa McCall (Melissa Ponzio): Hajoljunk meg a Teen Wolf szülők előtt. Imádom ezt a nőt, egyszerűen I.M.Á.D.O.M. 1 hét alatt feldolgozta, hogy a fia vérfarkas, aztán támogatta mindenben. Ha én azt közölném az anyukámmal, hogy "szörnyeteg" lettem, minden bizonnyal leszúrna egy fokhagymás kereszttel, amíg éjjel alszom. Scott édesanyja nem tette. *TapsTapsTaps*
Kate Argent (Jill Wagner): Jaaaaaaaaaaaaaj, de gyűlöltem/gyűlölöm. Minden megmozdulása undort váltott ki belőlem, alig vártam már, hogy valaki eltegye láb alól. Jött az én alfa megmentőm, Peter, aki végzett is vele s fellélegeztem, egészen idáig. Ugyanis a 4. évadban feltámad. Miért is ne lehetne belőle jaguárnő? Ez a Teen Wolf.
Gerard Argent (Michael Hogan): Leggyűlöltebb férfi szereplő. A kisz mockosz egész idő alatt gyanús volt nekem. Tudtam, hogy valami nem stimmel az öreggel, és igazam is lett. Szerencsére nem állt be a vérfarkasok sorába, hála Scott találékonyságának. Örök hála, McCall.
Victoria Argent (Eaddy Mays): Én voltam az egyetlen, aki Hallelujah-t énekelt, mikor leszúrta magát? Biztos vagyok benne, hogy nem.
Peter Hale (Ian Bohen): Az első évadban gyűlöltem, bár ott is volt egy-két beszólása amin jót mosolyogtam, de a 2.-3. évadban egyszerűen imádom.
Dr. Alan Deaton (Seth Gilliam): Ki ne akarna magának egy ilyen főnököt, vagy legalább állatorvost? Mindenben segít, igazi szörnydoki.
Isaac Lahey (Daniel Sharman): Miért kellett kiírni a sorozatból?! Egyszerűen imádtam minden olyan részt, amiben Ő szerepelt. Boldog voltam, mikor összejött Allisonnal, és sírtam, mikor mindketten eltűntek.
Finstock edző (Orny Adams): Hiába egy viszonylag jelentéktelen karakter, nagyon csipázom a beszólásait.
Aiden&Ethan (Max&Charlie Carver): Túl jól néztek ki ahhoz, hogy gyűlöljem őket, de mégsem tartoztak a kedvenceim közé. Aztán a 3. évad vége fele megkedveltem őket, és ez volt az a lépés, amit rosszul tettem. Aiden meghalt Ethan pedig lelépett, szóval mindketten ki lettek írva a folytatásból. brühühühüh
Malia Tate (Shelley Hennig): Nagyon sokan nem szeretik Őt, mivel átvette Lydia szerepét Stiles életében, de én nagyon szeretem. És szerintem Ő a tökéletes a mi Stiles fiúnk számára. Vicces, néha nevetséges, de pozitív értelemben, és nagyon gyönyörű.
Kira Yukimura (Arden Cho): Akárcsak Malia esetében, nála is ugyanazt érzem. Nagyon szerettem Allison-t, de Scott nem lehet magányos farkas - milyen vicceske vagyok - örökre. Kira pedig tökéletes rókalány egy farkasfiúnak.
Liam Dunbar (Dylan Sprayberry): Hogy én mennyire utálom szegényt. Nem, szerintem egyáltalán nem cuki, nem aranyos, nem vagány, nem helyes. Csak egy önző, idegesítő, egoista kis görcs. Meg sem érdemelte azt a harapást.

 Pontozás:
10/10 - Nem igazán találkoztam még olyan sorozattal, ahol minden egyes részt imádok. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amelyeket nem hittem, hogy ki tud. Nevettem, röhögőgörcsöt kaptam, sírtam, ideges voltam, és reménykedtem egész végig ezalatt a bő 3 évad alatt. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is megtartom ezen jó szokásaimat. Hálás vagyok a nyári unalmas napoknak, hiszen nekik köszönhetem, hogy totálisan rákattantam a Teen Wolfra. 

Végezetül pedig, íme az évad előzetesek:

xx, Tadrihh1Dlove

A burok / filmkritika #2 /

Tartalom:

A burok a szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben, amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t elfogja a Hajtók egyike, akik az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat.
Kategória: Akció, Kaland, Romantikus, Sci-Fi
Eredeti cím: The Host
Filmhossz: 125 perc
Szereplők:
Melanie - Saoirse Ronan
Jared - Max Irons
Ian - Jake Abel
Jeb - William Hurt

Kritika:
Kezdjük a filmes plakátokkal.
Sokat láttam, mindenféle nemzetiségben, és azt kell, hogy mondjam, az összes elnyerte a tetszésemet. Az eredeti könyvhöz hasonlító azért, mert nagyon tetszenek a filmben szereplő "paraziták" fényes szemei. Engem megbabonáztak, és közelebbről még szebbnek találtam őket. Amelyeken a színészek vannak, az is tökéletes. Nagyon jól eltalálták a készítők: a kinézete hű marad a hozzá tartozó könyvhöz.
Ha már a könyvnél tartunk... még nem olvastam ki, a negyedénél járok, viszont nem bírtam tovább várni, így először megnéztem a filmet. A könyvről majd egy másik bejegyzésben beszélek, a hozzá tartozó alkotás viszont valami fantasztikus. Nem túlzok, tényleg az!

 Pont most fejeztem be, így a gondolatok kavarognak a fejemben, nem tudom hol kezdjem, de megpróbálok felépíteni valami normális véleményt. Legelső ehhez hasonló kritikámban külön kiemeltem, hogy a film nagyon sok jelenetek kihagy a hozzá tartozó kötetből. Itt viszont ezt nem tapasztalhattam. Már a legelejétől szerepelnek benne Melanie emlékei, érzései, és nem ugranak át semmi fontos információ fölött. Végignézhetjük, ahogy Vanda(Vándor) szembesül az emlékekkel, amelyeket a gazdatestben fogságban esett Melanie mutat neki. Ha akarja, ha nem. Eleinte ellenségnek tekinthető ez a lélek, ám a vége fele eluralkodnak rajta a mély érzései, és az emberek mellé szegül, akik... talán nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy nem látják szívesen maguk között. Ha hasonló helyzetben kellene nekem is élnem, én se szeretnék egy fedél alatt lenni egy olyan szörnyeteggel, aki az embereket megfosztja az élettől, a megmaradt testüket pedig egyfajta csigaházként saját maga használja.

Ebben a történetben is találkozhatunk egy szerelmi háromszöggel, ám ez mégis más, mint társai. Itt nincs rivalizáció a két hímnemű között, és a lány sem vacillál aközött, hogy kit válasszon. Két lány van, csak egy testben. Tudtam, hogy mi lesz a vége, barátnőm elmesélte, viszont én mégis rettegtem tőle. Az is felmerült bennem, hogy barátnőm biztosan hazudott nekem, és mégsem lesz annyira boldog a vége, mint amire számítok.

Nagyon utáltam a Hajtót. Gyűlöltem, minden porcikám tiltakozott ellene. Saját magamat hazudtoltam meg vele, de amint visszakapja a test a saját lelkét, és meghatódva örül a visszatérésének, én is megtörtem egy kicsit a gép előtt. Mármint nem szó szerint, csak a mécses tört el, és használtam a zsepiket láncreakció szerűen. Alig nyugodtam meg, ismét bömbölhettem Vanda súlyos következményekkel járó döntése miatt. A búcsújuk Ian-el nagyon szívfacsaróra sikerült, hatott is rendesen. A Melanie-tól való búcsúzását már meg sem említem: a lényeg, hogy ez a film érzelmileg teljesen kikészített engem, s ez benne jó.

A végét nem írom le, nézze meg mindenki, de örömmel megbizonyosodtam róla, hogy barátnőm nem hazudott nekem, egyszerűen csak a film nem ad semmi reményt a nézőnek egy jobb vég felől: teljesen elhiteti, hogy ennyi volt. Annak ellenére, hogy tudtam(hittem) az ellenkezőjét, én is bevettem.

Előző kritikámban panaszkodtam a magyar hangra, viszont itt arra sem kell. Feliratosan kerestem, azonban nem találtam, így maradtam a szinkronizált változatnál, és láss csodát, nem kellett csalódnom. A hangok teljesen illenek a színészek játékához, az adott helyzethez. Minden tökéletes volt ebben a filmben. Én sem akarom elhinni, de ez az igazság.

Színészek:
Imádtam őket! Milyen meglepő... Egy személyt leszámítva.
A Melanie-t alakító színésznő első látásra talán nem igazán nyerte el a szimpátiámat, de másodikra már nagyon is!
Véletlen egybeesés, s mikor megláttam, kicsit felfelé kunkorodott a szám. Az előző kritikámban nem tettem panaszt Max Irons-ra, és most sem fogok, sőt! Ebbe a szerepbe sokkal jobban beleillet, mint az előzőbe. Hitelesen alakított, nagyon örültem, hogy ő lett a kiválasztott. Másik naaaagy pozitív csalódásomat Jake Abel-nek köszönhetem. A Percy Jackson sorozatban is kiszúrtam már magamnak, tetszik a megjelenése, s ez a szerep neki lett kitalálva. Szerintem. Beleillet, átadta az érzéseket, és én tényleg megszerettem őt.
Egyetlen színésszel van bajom, és sajnos a nevét sem tudom. Csak pár percig láthatjuk, talán ez az oka annak, hogy én nem igazán kedveltem meg ennyire idő leforgása alatt. Vanda saját testét máshogy képzeltem el, így egy kicsit csalódtam is. Viszont a többi színész mellett eltörpül ez a kis negatívum - szó szerint. A Vandát alakító lány tényleg nagyon kis növésű -.
Összességében meg vagyok elégedve a felhozatallal. Főleg a hímneműekkel. Mm-Hm.

Pontozás:
10/10 - El sem hiszem, hogy maximum pontot adtam, viszont ez a film tényleg nagyon megérdemli. A színészek, a grafika, a helyszínek, az előadásmód: minden nagyon tökéletes volt. Örülök, hogy nem vártam tovább, és nem fejeztem be előbb a könyvet. Bár most már tudni fogom, hogy mi lesz a következő fejezetben, de amondó vagyok, hogy megérte.

Végezetül, íme a filmelőzetes:

 xx, Tadrihh1Dlove

Alice Clayton: Faldöngető / könyvkritika #3 /

Molyos értékelésem: [KATT]

Pár hete kezdtem el a Szürke ötven árnyalata trilógiát, de letettem, mert nem volt rá időm, és egy kis váltásra is szükségem volt. Miután megszereztem a Faldöngetőt kicsit elbizonytalanodtam a "váltást" illetően. Azt hittem ugyanaz lesz mind a kettő. Nagyot tévedtem.

Tartalom:
  

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.
Eredeti cím: Wallbanger
Oldalszám: 424
Kiadó: Ulpius-ház

Borító:
Az emberekre azt szokták mondani, hogy a külső ami megfog, a belső ami megtart. Nálam ez a mondás erre a könyvre is tökéletesen illik. Mikor megláttam a borítóját eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, elkezdem. Legfeljebb ha a tetszésemet nem sikerül elnyernie akkor abbahagyom, de mindenféleképpen meg kell próbálnom. Már rögtön a borítóról, vagy éppenséggel magáról a címről is le lehet szűrni, hogy nem egy gyerekmeséről van szó. Kifejezetten tetszik, hogy a képen látható férfi (minden bizonnyal Simon) csak hátulról látszik, így az olvasó kap annyi szabadságot, hogy saját maga képzelhesse el azt a bizonyos Faldöngetőt.
Tehát a "Faldöngető" borítója nekem egy 10/9.

A sztori:
!!!
Mint az előbb is említettem, nem gyerekeknek való olvasmány, mégis visszafogottabb, mint amilyennek első látásra megítéltem. Azt hittem csak a szexről lesz benne szó, semmi más értékelhető dologról, így egy kicsit féltem is tőle. Már az első pár oldal után.. pár oldal? A legelső oldal után tudtam, hogy ez messzemenőleg  tartalmasabb könyv lesz, mint amilyennek elkönyveltem magamban. Régen nem nevettetett már meg ennyire egy író sem az alkotásaival. Alice Clayton elérte, hogy minden fejezetben, akár többször is olvashassak olyan részt, amely közben hangosan felnevettem, így a körülöttem lévők fura arckifejezéssel néztek rám. Tapasztalatból mondom, hogy senki ne olvassa iskolában, munkahelyen, buszon, vonaton, vagy bármely más nyilvános helyen. Az emberek azt fogják hinni megbolondultál, és talán igazuk is lesz. Engem ez a kötet az őrületbe kergetett, persze pozitív értelemben. Volt alap története, nem is akármilyen. Miután megismerkedtünk a hírhedt Faldöngetővel az események beindultak - ahogyan a faldöngetés, és a képhullás is Caroline fejére -. Talán a frappáns nevek tetszettek a legjobban, amelyeket főhősnőnk adott a fal másik oldalán tartózkodó hárem tagjainak; alias Náspáng hercegnő, Whiskas és Kuncogó. Most őszintén, ki az az őrült, akinek ezek az eszébe jutnak? Vajon Alice Clayton-nak sokáig kellett ezen a neveken gondolkoznia, vagy csak úgy beugrottak neki?

Az olvasó azt hinné, hogy Simon hamar megkapja Caroline-t, jót hancúroznak egymással, aztán elválnak útjaik valamilyen hatalmas bonyodalomnál fogva. DE NEM! Az utolsó pár fejezetig húzza az írónő azt a bizonyos szerelmi összeolvadást, és utána nincs semmilyen égből kapott indok a szétválásra: Simon annak ellenére is Caroline mellett marad, hogy a lány sóvárgott O-ját sem kapja vissza a Faldöngetővel töltött órái során. De Simon vérbeli tenyészbika révén nem adja fel, és apait-anyait beleadva megadja szerelmének azt, amit Ő már hónapokkal ezelőtt elvesztett. Mindenki boldog, kivétel Clive-ot, aki elvesztett szerelme után sír. Az írónő komolyan a macska szemszögéből írta meg az utolsó oldalakat?! Elképesztő.
Régen nem tapasztalt érzés volt bennem, míg ezt a könyvet olvastam. Egyszerűen nem tudtam megválni tőle, és igazából nem is akartam. Vasárnap este éjfélben fejeztem be, és kit érdekelt akkor, hogy másnap iskola? Engem egészen biztosan nem. Nagyon örülök, hogy a borító miatt hazahoztam, és elkezdtem. Igazán jól szórakoztam olvasás közben.

Szereplők:

Simon Pakrer: Ha saját életet kezdek, egy emeletbe fogok költözni, és minden este hallgatni fogom a falakat, hátha nekem is döngeti majd valaki. Aztán keresek egy rózsaszín halóinget, és nyomás. Komolyra fordítva a szót, én nagyon kedveltem Simont, már az elejétől kezdve. Nevettem a szarkasztikus beszólásain, a viccein, a néhai komolyságán, és azon részeken, ahol próbálta kifejezni érzelmeit Caroline iránt, még ha néha furcsán is sikerült neki. Élénk fantáziámnak köszönhetően a Faldöngető nálam nagyon magasan 10 pontos, így nem csoda, hogy egész biztosan nem rugdosnám ki az ágyamból.
Caroline Reynolds: Szintén tele van szarkazmussal, rég nem tapasztalt érzésekkel, viccekkel, nagyon furcsa gondolatokkal, és persze a nincs O traumával. Utóbbi a vége felé egy icipicit - de tényleg csak egy csöppet - kezdett idegesíteni. Ha két ember között ekkora a vonzalom, és tényleg mély érzéseket táplálnak egymás iránt, akkor szeretkezés közben nem azon kellene kattogni, hogy a szikla alján csapkodó tengerben O égő haja feltűnt. De végülis vele örültem, mikor végre megkapta, amit szeretett volna.
Mimi&Sophia: Őrült főszereplőnek őrült barátai vannak. Meg sem lepődtem. Ha valós személyek lennének, szívesen megismerkednék velük.

A Hárem tagjai: Náspáng hercegnőről nem sok mindent lehet megtudni, maximum azt, hogy szereti ha fáj. Whiskas nagyon unszimpatikus volt nekem, és nem csak azért, mert nyávog. Kuncogó az elején szintén nem nyerte el a szimpátiámat, de a vége felé, mikor megismerkedik Caroline-nal, egész normálisnak tűnik.
+1: Semmi féle szín alatt nem szeretném kihagyni Clive-ot, aki a regényben szinte aktív mellékszereplőnek mondható. Imádnivaló cica, csak kicsit baj van az ízlésével. Pont Whiskas? A végén pedig külön örültem neki, hogy az ő szemszögéből is megtudhatunk dolgokat. Egy macska szemszögéből. Na, mindegy.

Kinek ajánlom:
Annak, aki szereti az ilyen jellegű könyveket, illetve aki még nem olvasott, de szeretné végre kipróbálni az érzelmileg és testileg túlfűtött könyveket. Ezen emberek a Faldöngetővel kezdjenek. Humoros, csipkelődő, szerelmes és erotikus is egyszerre.

Pontozás:
10/9 - Nagyon erős kilences. Minden sorát imádtam. Sokat nevettem, pedig nem vártam, hogy vicces lesz. A borítótól kezdve, a cím, a könyv gerince, a tartalma, a betűtípus, és az utolsó fejezet: sooo perfect.

Best of Faldöngető:
!!! (+16)
1.)

" – Jillian, nem viccelek. Még életemben nem hallottam ilyet, vagy ehhez foghatót. Az első éjjelen olyan mértékben döngették a falat, hogy egy kép leesett a helyéről és fejbe kólintott.
Jillian kikerekedett szemmel nézett rám, és közelebb hajolt az asztalhoz.
– Ugyan, miket beszélsz!
– Bizony-bizony! Később pedig… jesszusom, szóval náspángolás hangjait hallottam.
Tehát a főnökömmel épp náspángolásról társalgunk. Szerintem érthető, miért is imádom ennyire az életemet.
– Neee – suttogta, viháncolni kezdtünk, akár az iskolás lányok.
– De bizony. A döngetéstől még a fejtámlám is mozgott, Jillian. Mozgott a fejtámlám! Másnap reggel láttam Náspáng hercegnőt, amikor elhagyni készült a terepet.
– Náspáng hercegnőnek hívod?
– Képzelheted! Utána jött a tegnap éjjel…
– Két éjszaka egymás után?! Náspáng hercegnőt megint kiadósan elnáspángoltál?
– Jaj, nem. Tegnap egy másik hölgy váltotta ki belőlem a szörnyeteget, akinek a Whiskas nevet adtam – folytattam.
– Whiskas? Várj, ezt most nem értem – vonta fel a szemöldökét.
– Az orosz, aki tegnap éjjel egyenesen nyávogott. – Jillian újból felnevetett, mire Steve a könyvelésről bedugta a fejét az ajtón.
– Min csámcsogtok, tyúkocskáim? – kérdezte, majd nevetett, és fejét csóválva ment tovább.
– Semmin – válaszoltuk egyszerre, és újból elnevettük magunkat.
– Két éjszaka, két különböző nővel, ez igazán lenyűgöző – suttogta Jillian.
– Ugyan már! Lenyűgöző? Nem mondanám. Ez egy hímringyó.
– Hűha! És tudod a nevét?
– Tulajdonképpen igen. Simonnak hívják. Onnan tudom, hogy Náspáng hercegnő és Whiskas végig ezt a nevet kiabálták. A döngetés dacára ezt még ki tudtam venni… Az a nyomorult faldöngető – morogtam magamban.
Jillian egy pillanatra elcsendesedett, majd vigyor jelent meg az arcán.
– Faldöngető Simon… Ez tetszik.
– Persze, neked tetszik. Nem a te macskád akart tegnap éjjel a falon keresztül Whiskasszal párzani! "

2.)

 " – Először is töröld meg a kezed valamivel, majd nekiállhatunk. Lehetsz a kuktám.
Körülnézett, konyharuhát keresett, én pedig megfordultam, hogy megtaláljam azt a bizonyosat, amit az előbb elől hagytam. A pultasztalon nézelődtem, amikor két erős és jól megfontolt szándékkal elhelyezett kéz markolását éreztem a fenekemen.
– Na de kérem! – mondtam megrökönyödve.
– Kérem bizony – vágta rá vidáman, és nem engedett a szorításból.
– Várom a magyarázatot – (…).
– Te mondtad, hogy először keressek valamit, amibe megtörölhetem a kezemet – hebegte, én pedig próbáltam nem elnevetni magam, miközben a hátsómat finoman megszorította.
– És te azt gondoltad, hogy én ezt a fenekemre értettem? – (…).
– Mit is mondhatnék? A szomszédaimmal spontánul szoktam viselkedni – (…). "

3.)

" – Mi a frászt művelsz, Péniszlohasztó? Meg akarsz ölni? – kiabált Simon.
Mimi rárivallt.
– Ne merd őt így szólítani, te… te… Faldöngető! – vágott vissza, és a mellkasára ütött.
– Jaj, ti ketten, fogjátok már be! – üvöltöttem. Whiskas is felénk tartott a lépcsőházba, fél cipővel a lábán, dühödt tekintettel. Elkezdett oroszul kiabálni.
Mimi és Simon tovább ordítoztak, Whiskas kiabált, Clive pedig szabadulni próbált, hogy egyesüljön egyetlen szerelmével, én magam a zűrzavar közepén álltam, és arra próbáltam rájönni, valójában mi az ördög történt az elmúlt két perc leforgása alatt.
– Fékezd meg az átkozott macskádat! – üvöltötte Simon, ahogy Clive megpróbált kiugrani a kezem közül.
– Ne ordibálj Caroline-nal! – kiabált Mimi, és megint a férfira ütött.
– Most nézd meg a szoknyámat! – ordította Whiskas.
– Rendelt valaki pad thait? – hallatszott valahonnan a zűrzavarban. Körülnéztem, és egy rémült kifutófiút vettem észre a lépcső tetején állva, aki nem mert közelebb merészkedni. "

4.)

" Ott állt előttem egy szelet cukkínis kenyérrel, és csodálattal nézte, ahogy nevetek. Nem bírtam abbahagyni, így a törölköző egyszer csak lecsúszott rólam, és felfedte az alatta rejlő kincseket. A cicik látványára két dolog történt: Simon tekintete rám meredt, és még más is meredezni kezdett rajta, mire én csodálkozva vontam fel a szemöldököm.
– Ugye tudod, hogy ilyenkor egy gépezetet csinálsz belőlem? – jegyezte meg, és a törölközője alatt ágaskodó férfiasságára pillantott. Majd szép óvatosan letette a cukkínis kenyeret a dohányzóasztalra.
– Ez nagyon cuki, mintha a függöny mögül kukucskálna kifelé! – csaptam össze a tenyerem.
– Csak, hogy tudd, létezik egy általánosnak mondható szabály, amely szerint a férfiak nem igazán szeretik, ha a „cuki” szóval illetik a szerszámukat.
– De ha egyszer cuki… hűha, most meg hová lett?
– Elszégyellte magát. Cukinak még mindig nem cuki, viszont most már szégyenlős.
– Egy fenét szégyenlős! Az imént a zuhany alatt még nem volt az!
– Szereti, ha simogatják az egóját.
– Azta.
– Tényleg. Majd meglátod, értékeli a simogatást. "

5.)

 " – Miaú.
Oldalra hajtottam a fejem, és még erősebben figyeltem. Clive-ot tanulmányoztam, aki úgy nézett vissza rám, mintha csak azt akarná mondani: „nem én voltam”.
– Miaú! Jaj, Istenem. Miíaúúúú!
A lány nyávogott a szomszédban. Mégis mivel páholhatta el a szomszédom, hogy ezt a hatást váltotta ki belőle?
Clive teljesen becsavarodott, és a falnak vetette magát. Szó szerint megpróbálta megmászni, csak hogy megtalálja a zaj forrását, mindeközben csatlakozva a nyivákolók kórusához.
– Óóóó, igen, pontosan így, Simon… Mmmm…miaú, miaú, miaú.
Édes Istenem, a fal mindkét oldalát elszabadult cicák ostromolták ma éjjel. A nőnek valamilyen akcentusa lehetett, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy milyen. Az biztos, hogy kelet-európai. Cseh? Netán lengyel? És én nagyon is ébren vagyok, lássuk csak, éjjel 1 óra 16 perc van, és azon töprengek, hogy milyen nemzetiségű lehet a nő, akit a szomszédban éppen döngetnek?
Megpróbáltam megfogni és megnyugtatni Clive-ot. Nem sok sikerrel. Hiába volt kiherélve, mégiscsak kandúr, és arra vágyott, ami a fal túloldalán volt. Továbbra is nyávogott, a hangja keveredett a nőével, és ha az egész nem rém komikus, én elsírtam volna magam. Életem abszurd színházzá változott, macskakórussal tetézve. (…)
– Da! Da! Da!
Aha. Ezek szerint orosz. Hogy fordulna föl egész Szentpétervár! "

xx, Tadrihh1Dlove

A lány és a farkas / filmkritika #1 /

Tartalom:

Valerie meg akar szökni. Szeret egy fiút, de a szülei egy ismerős család gazdag fiának szánják. Ám azon a napon, amikor a fiatalok nekivágnának az erdőnek, holtan találják Valerie nővérét. A tettes valószínűleg az a vérfarkas, aki régóta a falujukat körülvevő sötét erdőben él.
A fenevad mostanáig megelégedett a helybeliek neki szánt ajándékaival. De felkelt a vérvörös telihold, és a farkas többre vágyik. Újabb és újabb áldozatokat szed, még akkor is, ha tudja, kivívja az emberek haragját.
A falusiak a híres vérfarkasvadászhoz fordulnak segítségért, aki azt állítja: a farkas nappal a faluban élhet. Már csak az a kérdés, ki az.
Valerie sejti, hogy olyasvalaki lehet, aki nagyon közel áll hozzá. Ez teszi őt egyszerre gyanúsítottá, a következő lehetséges áldozattá és csalétekké is.
Kategória: Fantasy
Eredeti cím: Red Riding Hood
Filmhossz: 100 perc
Szereplők: 
Valerie - Amanda Seyfried
Peter - Shiloh Fernandez
Henry - Max Irons
Solomon atya - Gary Oldman

Kritika:
Legelsőnek talán a filmes plakátokra térnék ki, amolyan előszó képen. Találkoztam párral, azonban a tetszésemet talán az itt csatolt nyerte el a legjobban. Egynémelyek horrorisztikusabb hatást adnak, mint amilyen a film valójában.
Mielőtt megnéztem volna a filmet, elolvastam a hozzá tartozó könyvet. A kötet után kíváncsian kezdtem neki a filmesített változatnak, mivel úgy gondoltam, hogy kellő fantáziával és számítógépes effektusokkal egy egész jó kis alkotást lehet összehozni. Igazából a negatívumot a végére akartam tartogatni, de mivel már a legelején találkoztam egyel, ezért ide építem bele.

Tisztában vagyok vele, hogy ha a megfilmesített könyvek minden oldalát eljátszanák a színészek, akár fél napos remekműveket is gyártatának, éppen ezért csak a lényeget emelik ki. Na de ennyire? Vártam volna, hogy egy kicsit több jelenet legyen a könyvben megemlített gyerekkoráról, ahol Peter-rel igazán közel álltak egymáshoz. Hiányoltam Peter nagy felbukkanását, a megszökést a táborhelyről, az esti kis kalandot, és több dolgot Lucie-ről. Valerie nővéréről semmit nem tudunk meg, csak annyit, hogy vonzódott Henry-hez. Már az első pár percben meghal, és még azelőtt kiírják a filmből, mielőtt egyáltalán megjelent volna.

Mondhatni, hogy ezután a foghíjas kezdés után a film egy kicsit beindul, szintén futóléptekben. Alig kezdtem el nézni, már felbukkant Solomon atya, s elkezdődött a hajtóvadászat a Farkas után. Örültem neki, hogy Farkast nem egy horrorfilmbe illő eltorzult és ijesztő szörnyetegként ábrázolták. Szintén díjaztam, hogy az egyes gyilkolásokat nem mutatták meg képkockánként, bár néhány ember halálát szívesen és élvezettel néztem volna végig részletesen(Solomon atya).

Ahogy a film elért a legizgalmasabb ponthoz, ahol Valerie-t sikeresen megszökteti Henry és Peter, a néző találgatni kezd, hogy vajon ki elég gyanús ahhoz, hogy a Farkas szerepébe beleilljen. Engem igazán meglepett a vége, bár ez a könyvolvasásra igaz, hiszen a film nézése közben már mindent tudtam. Nem gondoltam volna, hogy ez az illető lesz az erős és megállíthatatlan gyilkológép Farkas.
Azzal a bizonyos csak félig beteljesült "Happy End"-el sem vagyok megelégedve. Nem csak azért, mert Peter arra kényszerül, hogy elhagyja Valerie-t, hanem mert egyáltalán Peter az a személy, aki főhősnőnk mellett van. Fogalmam sincs miért, valamilyen megmagyarázhatatlan okból, de teljesen Henry párti lettem. Ettől függetlenül beletörődtem, elfogadtam, s bár így sem tetszett. Kicsit hasonlított nekem az Éhezők Viadala trilógia legvégére. A két fő karakter azért gürizik egy egész történeten keresztül, hogy aztán fellélegezhessenek, de valójában mégsem. Nem adatik meg nekik a teljes boldogság, jelent esetben a farkasharapás miatt, ami Peter karján díszeleg. Az is zavaros volt, hogy Valerie kezében egyértelműen a közös gyerekük van a legvégén, de hogyan került oda? nem szándékozom szexuális felvilágosítást és szülési folyamatokat magyarázni. A könyvben említés sincs róla, és kicsit olyan, mintha a rendező szerette volna kitölteni azt a 100 percet, ezért egyik reggel azzal az ötlettel kelt fel, hogy tegyünk be a finisbe egy édes kisbabát Valerie kezébe, miközben szerelmeseink egymást nézik (Peter farkas képében), hogy a néző egy kicsit gondolkozzon a Miért?-eken, és gondolja tovább a történetet, ahogyan ő szeretné. Ez részben plusz és mínusz pont is. Engem kicsit összezavart, de ízlések és pofonok.

A legnagyobb csalódásomat a végére hagytam, méghozzá a magyar hangot. Az én hibám, hogy szinkronosan néztem meg: feliratosan kellett volna. Az, aki a magyar szinkronhang, biztosan nem érzi át teljesen a szerepét, talán azért, mert egy stúdióban áll egy helyben és felolvassa a kezébe adott szöveget, de szerintem egy kicsit rá kellene hangolódnia előtte, ugyanis Valerie a legelején teljesen megrendül testvére holtteste láttán, azonban magyarul ez úgy hangzik, hogy "Úristen, ne! Nem! Lucie!" olyan vontatott hangon, mintha Valerie éppen sajtburgert majszolna a közeli McDonalds-ban. Szerintem egy csöppet kiábrándító.

Színészek:
Hmm.. Elég vegyes érzelmeket tapasztaltam, mikor megláttam a szereplőket alakító színészeket.
A Valerie-t alakító Amanda-val semmi problémám: már a Mamma Mia korszakában is nagyon szerettem. Neki való az olyan szerep, ahol félni, rettegni kell valamitől, hiszen tökéletesen el tudja játszani ezeket az érzelmeket. Engem megnyert az alakításával.
Max (Henry) számomra olyan megosztó volt. Néhol annyira ráillett a szerep, de máshol viszont egyáltalán nem. Különösebb problémám nem akadt, elfogadható volt, amit láttam.
Viszont a Petert alakító színész.. először is szeretném leszögezni, hogy nem Shiloh Fernandezzel van bajom, hanem azzal, hogy pont őt választották erre a szerepre. Nem tudom, ki hogy van vele, aki olvasta a könyvet, de én nem ilyennek képzeltem Valerie tiltott szerelmét. Sokkal rossz fiúsabbnak, markánsabb egyéniségnek, félelmetesebbnek, szenvedélyesebbnek. Itt is csak azt tudom ismételni, hogy ízlések és pofonok, nekem nem jött be így az egész.
Gary Oldman viszont tökéletes választásnak bizonyult! A gonosz, kiállhatatlan és gyűlölhető karaktert nagyon pontosan ábrázolta, le a kalappal előtte.

Pontozás:
10/7 - Összesítve azokat a dolgokat, amiket eddig leírtam, a film nálam egy gyengécske hetes. A könyv jobban tetszett(mondjuk az sem annyira elképesztően nagyon), ez egy picit csalódás volt nekem, de nem hatalmas, csak egy pici. Nálam a tipikus "egyszer láttam, és jól van ez így" kategóriába tartozik. Örülök, hogy olvastam/láttam, de szerintem nem fogom megismételni egyiket sem.

Végezetül pedig, íme a film előzetes:

xx, Tadrihh1Dlove

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései / könyvkritika #2 /

Molyos értékelésem: [KATT]

Tavaly nyáron az egyik barátnőmmel a könyvtárból sétáltunk kifelé, mikor felkerült szóba Logan Lerman, mint színész. A filmjeiről beszélgettünk, és kilyukadtunk az "Egy különc srác feljegyzései" c. alkotásánál. Akkor még nem láttam, de tervben volt, hogy megnézem. Barátnőm lelkesen mesélte, hogy neki meg van a könyv is, és nagyon szívesen kölcsönadja. Így került kezembe ez a megrázó történet.

Tartalom:

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.
Eredeti cím: The Perks of Being a Wallflower
Oldalszám: 240
Kiadó: Alexandra

Borító:
Rossz már nem lehet, mivel rajta van kettő, álalam nagyon szívlelt színész: Emma Watson és Logan Lerman. Ha nem ismerném őket is felfigyelnék a könyv stílusára. A zöld szín egyik legszebb árnyalatában pompázik a kötet, kellemes érzés ránézni. Eleinte kicsit üresnek találtam, de amint a történet végére értem, már semmit nem hiányoltam róla. Egyszerű, és nagyszerű.
Tehát az "Egy különc srác feljegyzései" borító nálam egy 10/9. 

A sztori:
Különleges volt a köny stílusa, nem az eddig megszokott módon íródott. 

Ettől függetlenül hamar hozzá tudtam szokni a levelekhez, és az igazság az hogy a végére biggyesztett "Szeretettel ölellek, Charlie" mindig annyira jól esett a lelkemnek. Tudtam, hogy ez a fiú nem létezik, mégis sajnáltam. Vele szenvedtem, örültem, éltem a minden napjait. Segíteni akartam neki, de többet nem tehettem, minthogy elolvastam az egész történetét. Igazán megrázott. Azt hiszem ennek a könyvnek köszönhetem, hogy a felfogásom egy kicsit jobb irányba terelődött. Beleéltem magam, s ennek következtében minden érzés belém költözött, és akkor sem hagytak békén, miután az utolsó oldalt is elolvastam. Nem kaptam Happy End-et, pedig a szívem mélyén számítottam rá. Még napokig Charlie körül forgott minden gondolatom: teljesen a könyv rabja lettem.
Egyetlen egy dolog maradt homályos előttem, méghozzá a Helen nénihez köthető rossz emlékek. A film sem segített nekem abban, hogy megértsem, kérdőjel maradt bennem. Helen néni mit tett Charlie-val, ami annyira rossz? Ha valaki tudja rá a választ, szépen kérem írja meg nekem, mert erre saját magamtól nem sikerült rájönnöm. Lehet az én hibám, vagy csak nem figyeltem eléggé. Ez az egy negatív élményem van a kötettel kapcsolatban, a többi mind pozitív.

Szereplők:
!!!
Charlie: Érdekes fiú. A korához képest nagyon érett gondolatai vannak, és egyáltalán nem úgy viselkedik, mint a korabeli srácok. Olvas, ír, visszahúzódó, szerény és furcsa. Voltak részek, melyeknél nem értettem meg a gondolatmenetét, és többször is át kellett olvasnom, mire felfogtam. Ezt leszámítva, nagyon megkedveltem Őt. Hiába különc, furcsa, és nem a "tömeggyártású cikk", őszinte és mély érzései vannak.
Patrick: Ő megosztó személyiség volt számomra. Mássága nem minden helyzetben zavart, néhol mégsem tartottam helyén valónak. Vicces, igaz barát, és szerethető. Akkor is ott volt a mi kis főszereplőnknek, mikor mindenki más hátat fordított neki.
Sam: Szerettem ezt a lányt. Nem utasította vissza bunkó módjára Charlie-t, pedig a helyében a lányok 90%-a biztos azt tette volna. Kedvesen fogadta a fiú közeledését, barátja maradt a viszonzatlan érzések ellenére is.

Kinek ajánlom:
Mindenkinek, kivétel, a gyenge idegzetű embereknek. Azon olvasók, akik nem bírják elviselni mások szenvedését, és ki vannak éhezve a Happy End-re, keressenek más olvasmányt, mert ez a könyv nem fog a kedvükben járni.

Pontozás:
10/8,5 - Maradtak bennem kérdések, nem lehettem felhőtlenül boldog az olvasása után sem, elég szépen meggyepálta a lelki világomat. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy rátaláltam, mert mint említettem, határozottan jobb ember lettem tőle. Köszönöm, Charlie!

Best of Egy különc srác feljegyzései:
!!!
1.)

 " Nem üldögélhetsz tétlenül, nem helyezheted mások életét a sajátod elé, és nem gondolhatod, hogy ez a szeretet. Cselekedned kell. "

2.)

 " Én személy szerint remélem, hogy a bátyám úgy tölti a főiskolán az idejét, mint ahogy a filmekben mutatják. Nem azokra a filmekre gondolok, ahol a diákszövetség hatalmas bulit rendez. Inkább olyanokra, amikben egy fiú találkozik egy okos lánnyal, aki rengeteg pulóvert visel, és a kakaó a kedvence. Könyvekről meg problémákról beszélgetnek, és csókolóznak az esőben. Szerintem valami ilyesmi igazán jót tenne a bátyámnak, főleg akkor, ha a lány szebb az átlagosnál. Azt hiszem, az ilyen lányok a legjobbak. "

3.)

" Annyira szeretem anyát! Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik. A következő születésnapomon szerintem én fogok ajándékot venni neki. Szerintem ez lenne a jó szokás. A gyerek kapjon mindenkitől ajándékot, de az anyukáját ő lepje meg ajándékkal, mert az anyukája is ott volt, amikor megszületett. Ez szerintem nagyon szép dolog lenne. "

4.)

 " Fantasztikusan érzem magam a bőrömben! Tényleg. Ha majd borzalmas hetem lesz, emlékeznem kell erre az érzésre. "

5.)

" …a dolgok változnak. A barátok eltűnnek. Az élet pedig senkire sem vár. "

xx, Tadrihh1Dlove

Leiner Laura: Bábel / könyvkritika #1 /

Molyos értékelésem:[KATT]

A sok fanfiction írása után egy kis váltásra gondoltam, s mivel könyvmoly korszakomat élem, egy kritikás blog mellett döntöttem. Mondjuk a vélemény szót jobban támogatom, mint a kritikát, mert nem szívesen szólom le senkinek sem az alkotását, de most őszinte leszek.

El is kezdeném.. pár hónapja került kezembe Leiner Laura - Bábel című alkotása, amely sokak szerint csak egy Szent Johanna Gimi utánzat, de ne rohanjuk annyira előre.

Tartalom:

 Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
Eredeti cím: -
Oldalszám: 528
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Borító:
Személy szerint, nálam nem minden helyzetben az az első, hogy elolvasom a tartalmat. Volt már rá példa, hogy könyvtárban voltam, sietnem kellett, és a borító alapján döntöttem.
A Bábel borítója nekem tetszik. Lényegre törő, miután az olvasó alaposabban megnézi, kilogikázhatja, hogy nem egy világmegváltó könyvről van szó. Egy fesztivál belépő, headset, tornacipő, kitűző: minden, ami a mai fiatalságot jelképezi. A piros színnek köszönhetően figyelemfelkeltő, s akkor is jobban szemügyre veszed, ha csak a gerincét látod, mivel az sem unalmas. Az egész külsőben engem a gerince fogott meg a legjobban. (meg a domborulatos kitűző: ha unatkozol ki-be nyomogathatod)
Tehát a Bábel borító nálam egy erős 10/9.

A sztori:
Nem akarom nagyon lelőni azok számára a poént, akik még nem olvasták és ezután kezdenének neki, így a Spoiler tartalmat piros felkiáltójellel fogom jelezni.
A könyv becsukása után az első gondolatom az volt, hogy nyáron én bizony fesztiválozni megyek. Mit számít, hogy nincs rá pénzem, se elég népes baráti társaságom akik ezt bevállalnák, ráadásul sátram se, de nem érdekel, én megyek. Miután kiléptem az eufórikus állapotomból, alaposabban is végiggondolhattam az olvasottakat.

Bábel.. Fogalmam sincs, létezik-e ilyen fesztivál - rágugliztam, valami angol fesztivált dobott ki - de ha lenne, biztos nagyon sokan elmennének rá. Lehet, hogy a Sziget fesztivál is hasonló, vagy ugyanilyen, mivel még nem voltam, nem tudom, de egyszer biztos tiszteletemet teszem ott, az biztos.
Olvasás közben egy percre se unatkoztam, de komolyan. Már a legeleje lekötött, mikor még csak a szereplőkkel ismerkedtem, és annyi izgalom történt az egész könyvben, hogy Zsófi elkezdett összepakolni, és a régen áhított fesztiválról álmodozott. Ahogy haladt előre a cselekmény, annál jobban mélyültem bele én is. 3-4 órát megállás nélkül végigolvastam, vagy még többet: nem érzékeltem az idő múlását, és ez bizony egy nagy plusz pontot jelent a könyvnek.
 Zsófiban kicsit magamra ismertem: ugyanúgy elképzelte már a közös jövőjét Anthony Kiedisszel, mint én Harry Stylesszal. A könyv háromnegyedében a főszereplő a Red Hot Chili Peppers koncertről fantáziál, ezáltal az olvasót felcsigázva, mert szeretnék már tudni, hogy szegény szerencsétlennek összejön-e az az életre szóló élmény, amit annyira nagyon szeretne. # But not today.

A szereplők szerethetőek, viccesek, némelyik csak úgy van, de mégis kedveljük ( igen, a Punkra céloztam).

!!! Én nem bántam, hogy Zsófi lemaradt a koncertől, hiszen helyette összejöhetett a legjobb fiúbarátjával, Szaszával. Egész idő alatt szurkoltam VOLNA nekik, ha a kötet kezdése előtt bele nem olvasgatok random oldalakba, és nem pont azt a részt szúrom ki, mikor ők ketten egymásra találnak. Megvan a tanulságom, ezek után nem türelmetlenkedem. Ettől függetlenül örültem a boldogságuknak, aranyos párt alkottak együtt.
Egész idő alatt fesztivál lázban égtem én is, végignéztem a Bábelt, akárcsak egy filmet, és meg kell mondjam, nagyon élveztem. Ahogy a különböző nemzetiségűek egymással buliznak, a jelenlévők úgy viselkednek a másikkal, mintha ezer éve ismerősök lennének. Az esti/hajnali nagy bulizások, a koncertek, a különböző színpadok, programok, standok, és az a sok lehetőség, amit csak egy fesztivál tartogathat az embereknek. Leiner Laurának sikerült elérnie, hogy én is ott legyek a Bábelfeszten Zsófiékkal, ázzak meg a napokig tartó esőben, tévedjek el a különböző színpadoknál, részt vegyek a vízi fociban, megismerkedjek a szomszédban sátrazó hollandokkal, és Napsival kergessem a hőn áhított olaszt. Köszönöm szépen, sok szép élménnyel gazdagodtam, még ha csak vizuálisan is.

Szereplők:
A fontosabb karakterekre kitérnék egyenként is, úgyhogy kiteszem a figyelmeztetést:
!!!
Latter Zsófia: Az olvasók 20-30%-a szerint Rentai Renáta 2, ám én nem ezen emberek táborát erősítem. Szerintem Zsófinak semmmmi köze sincs Renihez: két különböző karakter. A főszereplő lány laza, vicces, kiáll a barátaiért, néha fangirl üzemmódba kapcsol, vagy egyszerűen csak annyira sokat iszik, hogy a legjobb barátnője abnormális bátyjával ébred fel egy gumicsónakban másnak reggel. Tudtam azonosulni a karakterrel, engem megfogott.
Herczeg Napsugár (Napsi): Első olvasásra nem igazán tetszett a neve, de végül is hozzászoktam, és mint

később rájöttem, illik is a viselőjéhez. Napsi teljes mértékben őrült. A fiúk kedvence: mind barátként, mind lányideálként. A bátyjával nagyon sokat hülyülnek együtt, sokat nevettem ezen részeken. Viszont a teljes szimpátiát akkor állapítottam meg Zsófi legjobb barátnőjének irányába, mikor végre valahára a fesztivál végeztével megtalálja az egész könyv alatt keresett olaszt, és csak úgy egyszerűen megnémul. Ha nincs ott Zsófi, volt olasz-nincs olasz.
Kiss Szabolcs(Szasza): Életem szerelme. Az a bizonyos tesztoszteronszexuálvadállat Szasza. Mi mást mondjak még? Gyermeteg érzéseimet félretéve: Zsófi legjobb fiúbarátja, később szerelme, egy igazi nőcsábász. Szeretem a könyvekben, hogy meghagyja nekem a szereplő elképzelését, nem pedig elém rak egy színészt, és el kell fogadnom, hogy xy bizony isten így néz ki. Határokat nem ismerő fantáziám ezúttal is jól dolgozott: ha reggel egy Szasza kinézetű srác mellett ébrednék fel, nem rugdosnám ki az ágyamból, az biztos. Szabolcs hozzáállásában egyedül annyi nem tetszett, hogy a féltékenység - ami egyébként alaptalan volt - miatt besértődött, és inkább felszedett egy lányt, hogy ő is féltékennyé tehesse Zsófit, aki erre annyira a várt hatás alá került, hogy Napsi bátyjával sokkal többet ivott a kelleténél. Kérdem én.. nem lett volna egyszerűbb leülniük négyszemközt, és megbeszélni a dolgokat? Nem, így izgalmasabb volt, ráadásul egy jót is nevethettünk a másnap reggelen.
Abdul Farouk: Mennyire vártam, hogy végre a party király Atesz felbukkanjon! Csalódnom kellett, Abdullal egyetemben. Ugyanazt mondanám el róla is, amit Szaszáról. A nagyon helyes nőcsábász, akivel nem érdemes kapcsolatba bonyolódni, ha csak nem szeretnék fél órás, maximum 1 napos viszonyt. Kicsit idegesítő volt az Atesz mániája, sok dologból kimaradt emiatt, a hajápolási trükkjei viszont bejöttek.
Németh Kolos: Az egyetlen olyan karakter, akin egyszerűen nem tudtam eligazodni. Egyik oldalon szerettem, a másikon már felbosszantott a bunkóságával, szóval eléggé megosztotta a véleményemet. A végkifejlett végülis Happy lett, és Kolost a szerethető szereplők kategóriába soroltam.
Herczeg Boldizsár(Boldi): Egy vadállat. Mást nem tudok mondani. Egy szerethető, abnormális vadállat.
Kocsis Márton(Hipó): Személyes kedvencem. Mikor minden húr szakad, a feszültség a tetőfokára hág és tapinható lesz, olvasás közben szinte levegőt sem veszel, annyira izgulsz, ő lazán bedob egy "Szerintem lázas vagyok / Azt hiszem felment a vérnyomásom / Kijött az allergiám" mondatot, és lőttek a komolyságnak. Talán rajta nevettem a legtöbbet. Nincs hipochonder  ismerősöm, de Isten bizony szeretnék egyet, és ha felbosszantana, gonoszságból azt imitálnám, hogy ráköhögök: a reakció fenomenális lenne. Minden esetre aranyos volt, hogy a végén összejött az ápoló lánnyal.
Punk: ... Muszáj megismerni ezt az embert. Nagyon jót érez, az biztos.
Dr. Dabil Farouk: Igen, tényleg kitérek rá is, de csak egy mondat erejéig. A Facebook-os hozzászólásait imádtam. Egész egyszerűen csak imádtam.
+1: Zsófi amnéziás, macskakedvelő és nagyothalló papája nálam mindent vitt.

Kinek ajánlom:

  Igazából mindenkinek. Találkoztam már olyan olvasóval is, aki harmincon jóval felül volt, a fiatalabb korosztály pedig imádja. Tehát, egy szó mint száz: Aki a Szent Johanna Gimit is szerette, annak kötelező darab, aki viszont nem, az próbálja meg, mivel a két könyv nem ugyanaz. A fesztiválkedvelőknek pedig kihagyhatatlan.

Pontozás:
10/9 - A felsoroltak alapján a Bábelt egy nagyon erős kilencessel jutalmaznám. Minden volt benne, amire szükségem volt. Nevettem, izgultam, kikapcsolódtam, fesztiválozni támadt kedvem.. Mindent megkaptam, amit csak szerettem volna. :)

Best of Bábel:
A végére gyűjtöttem ki pár viccesebb részt, amelynek elolvasása után, hátha az eddig tartózkodó emberek is kedvet kapnak a könyv elkezdéséhez.
!!!
1.)

" – Mi ez, egy elefánt? – vágta magát hasra Szasza, és a fejére húzott mindent, amit a sötétben ki tudott tapogatni.
– Te könnyen beszélsz, nem melletted fekszik – suttogtam a két fiú közt nyomorogva. Az egyik úgy horkolt, mint egy dinoszaurusz, a másik meg másodpercenként fészkelődött, azzal ment az agyamra.
– Attól még hallok – dobálta le a fejéről Szasza a cuccokat.
– Szerinted a többiek alszanak? – kérdeztem, felé fordulva. A válaszát nem hallottam, mert Abdul éppen kifújta a levegőt, mindezt olyan hangon, mint egy gőzhajó.
– Lökd már meg a fejét! – utasított.
– MI? Nem lökdösöm, alszik- feleltem.
– De béna vagy – tápászkodott fel, majd áthajolva rajtam, és egyúttal belekönyökölve a bordámba, egy erős csattanást hallottam.
– Te felpofoztad? – tartottam vissza a röhögésemet, aztán, mivel Abdul megébredt, mozdulatlanná dermedtem, és Szaszával együtt úgy tetem, mintha békésen aludnánk.
– Hmmm – tűnődött el Abdul hangosan, én meg összeszorított fogakkal koncentráltam, nehogy felröhögjek. Ez nem volt könnyű, mert Szasza a sötétben megmarkolta a hálózsákom mellett pihentettet kezemet, ami persze annyira nevetésre ösztönzött, hogy majdnem megfulladtam. A következő percben azzal hülyültünk, hogy egymás kezét szorongattuk, megpróbálva lebuktatni a másikat. "

 2.)

" Kiss Szabolcs Szasza: Emberek, megnősülök! Kéne két tanú. Gyertek az Amerika mögötti házasságkötő standhoz.
Abdul Farouk: Mi van?
Herczeg Napsugár: He???
Kocsis Hipó Márton: Kit veszel el?
Latter Zsófia: Engem.
Kiss Szabolcs Szasza: Zsófit.
Herczeg Napsugár: Mi vaaaan?
Latter Zsófia: Siessetek, mindjárt odaérünk!
Abdul Farouk: Mi bajotok van nektek? Hol vagytok?
Kiss Szabolcs Szasza: Már majdnem a házasságkötő standnál.
Abdul Farouk: Van házasságkötő stand?
Latter Zsófia: Igen, nézd meg a térképen!
Herczeg Boldizsár: Mi van, jön a gyerek? :DDD
Latter Zsófia: Boldi, te idióta!
Kiss Szabolcs Szasza: Fakoff Boldi.
Herczeg Napsugár: Akkor lehetek a koszorúslány???
Latter Zsófia: Persze! Csak siessetek nagyon!
Abdul Farouk: Egy órán belül ott vagyok.
Latter Zófia: Abdul, nincs egy óránk, mindjárt összeházasodunk!
Abdul Farouk: Csak nem mehetek egy esküvőre akármiben. Ki kell választanom a ruhámat.
Kiss Szabolcs Szasza: Abdul, senkit sem érdekel, hogy miben vagy.
Abdul Farouk: Jó, de én vagyok a násznagy.
Latter Zsófia: Akkor igyekezz!
Kocsis Hipó Márton: Hirtelen jött ez a hír. Azt hiszem, felment a vérnyomásom.
Latter Zsófia: Hipó, semmi baja a vérnyomásodnak.
Kocsis Hipó Márton: Pedig lüktet a fülem.
Herczeg Boldizsár: Rácsapok egyet, megnézzük, akkor mi történik.
Kocsis Hipó Márton: Ez nem vicces.
Latter Zsófia: Napsi!!!! Hozd el a fehér dzsekimet!
Herczeg Napsugár: Oké, visszafutok érte. Más valami?
Latter Zsófia: Hát, kéne virág, nem? Mégiscsak esküvő…:D
Herczeg Napsugár: :D Ha látok, viszek.
Dr. Dabil Farouk: Sok boldogságot, gyerekek!
Latter Zsófia: Köszönjük szépen! <3
Kiss Szabolcs Szasza: Thx doki.
Abdul Farouk: Apu, megint mit csinálsz a Face-en? Ne lógjál már mindig a barátaim profilján.
Dr. Dabil Farouk: Elnézést, csak éppen láttam a nagy hírt.
Kocsis Hipó Márton: Üdvözletem Farouk doktor! Zúg a fülem!
Dr. Dabil Farouk: Szervusz, Hipó! Nos. Pontosan milyen jellegű zúgás?
Abdul Farouk: Apu, lépjél már ki!
Dr. Dabil Farouk: :'(
Kocsis Hipó Márton: Farouk doktor, lépjen be a chetre! Ott várom.
Herczeg Boldizsár: DOKI! ÍRJON MINDENT NAGYBETŰVEL, MERT NEM HALL JÓL A FÜLZÚGÁSTÓL!
Dr. Dabil Farouk: Ez LOL volt! :D
Abdul Farouk: Apu, ne lolozzál már itt, rém ciki vagy! Lépjél kifele! Na!
Latter Kálmán: Megtudhatnám, hogy mégis miért olvasom a Facebookon azt, hogy férjez megy a lányom???
(…)
Latter Zsófia: Szia, apu! (:
Abdul Farouk: Jó napot!
Herczeg Napsugár: Csókolom!
Herczeg Boldizsár: Napot, Kálmán bá'!
Kocsis Hipó Márton: Tiszteletem!
Kiss Szabolcs Szasza: Üdvözletem. Vagy mondhatom, hogy „papa”?
Latter Kálmán: Szasza, ne feszítsd túl a húrt. Mi folyik ott?
Herczeg Boldizsár: Sár.
Latter Kálmán: Zsófi, azonnal mond meg, hogy mit műveltek!
Latter Zsófia: Jaj, apu, semmit. Csak szeretnék egy gyűrűt, amit csak akkor kaphatok meg, ha férjhez megyek.
Latter Kálmán: Kislányom, szerinted ez logikus válasz?
Latter Zsófia: Apu, ez egy poén. Kamu házasság a Bábelfeszten.
Kiss Szabolcs Szasza: Tényleg kamu. Még legénybúcsú sem volt. :D
Herczeg Boldizsár: Vagy csak nem emlékszünk rá… :DDD
Latter Zsófia: Boldi, te barom. Ne rontsd a helyzetet.
Latter Kálmán: Gyerekek, ne idegesítsetek.
Latter Zsófia: Apu, nincs semmi baj. Légyszi, lépj ki a Face-ről.
Latter Kálmán: Nem lépek ki!
Dr. Dabil Farouk: Én sem!!!
Abdul Farouk: Apuuuuuu! Miért vagy még itt?
Herczeg Napsugár: Nem találok virágot. Jó egy ág is?
Latter Zsófia: Persze…
Latter Kálmánné Ildikó: Zsófi, eszedbe ne jusson egy ággal férjhez menni!
Latter Zsófia: Szia, anyu!
Latter Kálmán: Tényleg az ág a legnagyobb probléma???
Latter Kálmánné Ildikó: Ugyan, hallod, hogy ez egy „poén”.
Latter Kálmán: Akkor is!
Latter Zsófia: Szülők. kilépnétek a Facebookról? Köszi.
Abdul Farouk: Adom!
Kiss Szabolcs Szasza: Üdv, mama ((:
Latter Kálmánné Ildikó: Szia, Szaszám! Én is küldök neked egy ilyen fordított mosolygós fejet. Hogy is kell?
Latter Zsófia: Tejóég!
Kiss Szabolcs Szasza: Tessék csak hagyni, majd odaképzelem.
Latter Zsófia: Na, lassan lépek, mert férjhez kel mennem az RHCP-gyűrűért.
(…)
Harczeg Boldizsár: Basszus Szasza, kivágtak az esküvőtökről!
Abdul Farouk: ??? Miért?
Kiss Szabolcs Szasza: Talán mert az még nem a miénk volt… "

3.)

" Tudtam, hogy gondolatban már mind megérkeztünk, mert a következők hangzottak el:
– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk. "

4.)

" Latter Zsófia új fényképet töltött fel a Bábelfeszt albumba.
Dr. Dabil Foruk és tizenegy további ember kedveli ezt.
54 komment
Kocsis Hipó Márton Hol vagy Zsófi?
Herczeg Napsugár Mi ez, egy mező?
Kocsis Hipó Márton Én nemtom'.
Kiss Szabolcs Szasza Emberek. Zsófi elgyalogolt az Alpokig? :D
Latter Zsófia Milyen Alpok? Milyen mező? Itt ülök a… fogalmam sincs, hol.
Herczeg Boldizsár jódlizol,mi?
Latter Zsófia Igen, Boldi, egy tehén mellett. Itt vagyok a mosdók mögötti réten.
Abdul Farouk Milyen rét?
Kiss Szabolcs Szasza Milyen mosdó?
Latter Zsófia A térkép jelöli.
Herczeg Napsugár Milyen térkép?
Kocsis Hipó Márton Én megtaláltam.
Latter Zsófia Tényleg? Nem látlak, várj integetek.
Kocsis Hipó Márton Mármint a térképen találtam meg.
Latter Zsófia Ja. Oké.
Dr. Dabil Farouk Milyen a fesztivál, gyerekek?
Latter Zsófia Köszönjük, szuper! :D
Kocsis Hipó Márton Farouk doktor! Jó napot! Ég a torkom!
Dr. Dabil Farouk Csak ég vagy kapar is?
Abdul Farouk Apu, ne kommentelj már a barátaim képeihez, tiszta ciki! "

5.)

" Feladó: Latter Zsófia (chilizsofi@yahoo.com)
Címzett: Kiss Szabolcs (szaszanemvalaszol@gmail.com)
Másolatot kap: sztivönszpilberg lol
Tárgy: Mondom szeretlek!!!!
Na. Szasza! Hallasz? Ja, ez nem telefon. :DDDD Figyelj. Most elmondom, mi van. Itt van Boldi is. Azt üzeni, hogy „helló, kérsz dinnyét?”. Elküldtem, mert ez fontos. Szóval, oké, láttalak Opáliával. Szépek vagytok együtt. Persze, miért is ne. Mondjuk, szerintem hozzád hullámos hajú lány illik, tudod, a kontraszt miatt. Vagy mi. Tudod. Nekem is hullámos a hajam, amit azt mondtad, utálsz. Pedig sokat kondicin. Koncidin. Nehéz szó. KONDICIONÁLOM. Na, megvan. Szóval, szerint tudnod kéne, hogy az én hullámos hajam mennyire jól állna melletted. Velem együtt. Mondjuk, ma el akartam mondani, hogy mennyire szeretlek. Még egy szekuritis is segített, csak aztán nem sikerült elmondanom, és késztetést éreztem arra, hogy megigyam a vödröt. Nem szoktam ilyet csinálni, nem is szeretem a vödröket, de elég szomorú lettem, amikor láttalak Alufóliával. Ő olyan szép hajú. Meg szőőőke. Mindig a szőke nyer. Miért nem nyerhet a barna is néha? A hullámosról meg ne is beszéljünk. Úgyhogy szerintem hagyjuk az egészet. Ja, és el akarok válni tőled. Na, kösz.
Zsófi
Ui.: Boldi azt kérdezi, biztos nem kérsz dinnyét? "

 xx, Tadrihh1Dlove